Tüdőgyulladás nyáron?
A nyári szezonban számos helyen (rendezvényeken, közterületeken stb.) találkozhatunk párakapukkal, amelyek hűsítő hatású vízpermettel teszik elviselhetőbbé a hőséget. Azonban, ha ezek a rendszerek nem megfelelően vannak karban tartva, illetve fertőtlenítve, az elszaporodó Legionella baktérium a tüdőgyulladáshoz hasonló tüneteket okozhat.

Mi az a Legionella baktérium?
A Legionella baktérium az utóbbi évtizedek egyik fenyegető betegségcsoportjának, a legionellózisnak a kórokozója. A legionellózist 1976-ban diagnosztizálták először az Amerikai Egyesült Államokban.
A legionellózis olyan különböző súlyosságú, esetenként halálos kimenetelű emberi megbetegedések
összefoglaló neve, amelyet a Legionella nemzetségbe tartozó környezeti baktériumok okoznak. A
legionellózis légúti betegség, amely emberről emberre nem, csak környezeti, Legionellával fertőzött
aeroszol útján terjed.
(Aeroszol: Kolloid rendszer, gáz halmazállapotú anyagban (levegő) diszpergált folyadék vagy szilárd részecskék halmaza. A folyadék/gáz rendszerű aeroszolokat ködnek, a szilárd/gáz rendszerűeket füstnek nevezzük.)
A Legionella baktériumok természetes vizekben és nedves környezetben kis számban bárhol
megtalálhatóak, azonban az emberi civilizáció kialakított olyan környezeti közegeket, amelyek
különösen kedveznek elszaporodásuknak. Növekedésüket a 20-50 °C-os vízhőmérséklet segíti elő.
20 °C alatt jellemzően nem szaporodnak, de nyugvó fázisban túlélnek, és amikor a víz hőmérséklete
eléri a megfelelő szintet, újra szaporodni kezdenek. A Legionella baktériumok 60 °C felett
elpusztulnak. Szaporodásukhoz különböző tápanyagokat is igényelnek, amelyeket a vízrendszerekben
megtalálható organizmusok (algák, amőbák, és egyéb baktériumok), a víz alkotói, a
vezetékrendszerben kiülepedő anyagok, vagy korróziós termékek biztosítanak számukra. A biofilm a
felületnövelő lerakódásokkal (üledék, iszap, vízkő és rozsda) együtt a Legionella baktériumok
megtapadásához és nagyobb ellenálló képességéhez is hozzájárul.

A Legionella baktériumok okozta betegségek háromféle
mechanizmus útján jöhet létre: Legionella-t tartalmazó közeg inhalációjával, aspirációjával és (ritkán)
közvetlen kontaktussal. Emberről emberre a betegség nem terjed. A betegség leggyakrabban
Legionella baktériumokat tartalmazó aeroszol belégzését követően alakul ki, ezért a megbetegedési
lánc szükséges eleme a vízterekből kiinduló, a baktériumot tartalmazó mikrocseppek képződése. A
cseppképződés során különböző méretű cseppek jutnak a környezetbe. A legionellózis kockázat
szempontjából kiemelt az 5 µm-nél kisebb méretű vízcseppek (aeroszolok) jelentősége, mivel ezek
képesek legmélyebben lejutni a tüdőjáratokba. A cseppek mérete - és ezzel együtt a megbetegedés
kockázata - a terjedés során a környezeti körülmények (léghőmérséklet, páratartalom) függvényében
változik. Időjárási körülményektől függően az aeroszol a forrásától viszonylag nagy távolságban (több
km-es körzetben) is okozhat akár tömeges megbetegedéseket is. A nedves hűtőtornyokról ismeretes,
hogy különösen alkalmasak a terjedés elősegítésére nagyobb területen.
A Legionella baktérium elvileg bárkit képes megbetegíteni, azonban a tapasztalatok azt mutatják,
hogy egyes csoportok különösen érzékenyek a fertőzésre. Ilyenek elsősorban az immunhiányos vagy
legyengült immunrendszerű egyének. Ez az állapot számos betegségre (pl. cukorbetegség, daganatos, és szerzett immunhiányos betegségek, transzplantáción vagy más műtéten átesett betegek) és
bizonyos korcsoportokra (kora- és újszülöttek, idősek) jellemző. Egyes életmóddal összefüggő
kockázati állapotokról, így az alkoholizmusról, dohányzásról is bebizonyosodott, hogy növelik a
legionellosis kockázatát.
Kertészeti permetező rendszerek, párakapuk abban az esetben jelentenek kockázatot, ha az
eszközökben 20 °C-nál melegebb pangó víz van (pl. leállítást követően a vízzel telt tömlő a napon felmelegszik). A kockázatkezelés legfontosabb feladata az eszközök használaton kívüli víztelenítése. Az elosztó vezetékek, locsolófejek, pótvíz-tartályok és minden nedves felület rendszeres tisztításáról és fertőtlenítéséről, szükség esetén vízkőtelenítéséről gondoskodni kell (az üzemeltetőnek), a használat módjától függő gyakorisággal.
Milyen tünetei vannak?
A betegség lappangási ideje 2-10 nap, átlagosan 3-6 nap a jellemző. A legionellosis súlyosabb
formája, a légionárius betegség influenzaszerű tünetekkel kezdődik: fejfájás, rossz közérzet,
gyengeség, hőemelkedés, izom és ízületi fájdalom. 12-48 óra elteltével hidegrázás, magas láz és
fokozódó erősségű, száraz köhögés jelentkezik. A 2-3. naptól kezdve a tüdőgyulladás tünetei
dominálnak. A betegek kb. 30%-ánál jelentkezhet hasmenés, hányás, és az esetek felében zavartság,
tudatállapot megváltozása következik be. A betegség halálozási aránya magas, átlagosan 15%, amely
az egészségügyi ellátással összefüggő eseteknél még nagyobb lehet. Az enyhébb kórforma, a Pontiacláz spontán gyógyuló, influenzaszerű megbetegedés.
Kockázatértékelés és kockázatkezelés
A Legionella által okozott megbetegedések elleni küzdelem első eszköze a megelőzés: a fertőzés
szempontjából kockázatot jelentő közegek azonosítása, a fennálló kockázat értékelése, majd ezt
követően a kockázat csökkentése a legionellák szaporodását és terjedését elősegítő tényezők
kivédésével. A Legionella fertőzés szempontjából kockázatot jelentő létesítmény üzemeltetője vagy
tulajdonosa tartozik felelősséggel az adott rendszer kockázatértékelésének elvégzéséért, és a
megfelelő szabályozó intézkedések szükség szerinti alkalmazásáért. Ezért a kockázatot jelentő
létesítményeknek ajánlott a vezetőség által jóváhagyott írásbeli megelőzési, ellenőrzési és
szabályozási programot kialakítani, amely a következő területekre terjed ki: személyzet, oktatás,
képzés, kockázati közegek azonosítása, működési és karbantartási terv, dokumentáció módja.
Személyzet
A kockázatkezelés hatékony megvalósulásáért jogilag a létesítmény üzemeltetője vagy tulajdonosa
felel. Az üzemeltetőnek vagy a tulajdonosnak a létesítményen belül minden kockázatot jelentő
közegre (pl. vízhálózat, medencék, légkezelő rendszer stb.) jelöljön ki egy személyt, aki felelős a
Legionella kockázat megfelelő értékeléséért és kezeléséért. Egy személy több rendszer felelőse is
lehet. A felelős személy vezető beosztású legyen, rendelkezzen megfelelő felhatalmazással, képességekkel, eszközökkel és megfelelő ismeretekkel az adott kockázati közegről a feladat
végrehajtásához. Kis létszámú vagy időszakosan üzemelő létesítmények esetén, ahol nem lehetséges
a dolgozók közül ilyen személy kinevezése, a létesítmény üzemeltetője vagy tulajdonosa külső
szakembert is igénybe vehet.
Oktatás, képzés
A felelős személy legyen tisztában a Legionella fertőzés kockázatával, a kockázat felmérésének és
csökkentésének lehetőségeivel. A felelős személynek gondoskodnia kell arról, hogy a személyzet
többi tagja - különösen a műszaki és a takarításért felelős személyzet - is ismerje a helyes
üzemeltetési gyakorlatot és a saját szerepét a Legionella kockázat kezelésében. A személyzet
rendszeres oktatásának terjedjen ki a legionárius betegség megelőzésére szolgáló módszerekre (pl. az
egyéb helyben szokásos oktatás, betanítás részeként). Az oktatást dokumentálni kell.
Éves működési és részletes karbantartási terv
Célszerű minden rendszerre (ahol lehetséges) éves működési és részletes karbantartási tervet
készíteni, amely magában foglalja az üzembe helyezési és üzembe visszahelyezési, valamint az
üzemszüneteltetési eljárásokat, a vízvizsgálatok, az ellenőrzések, a monitorozások, a fertőtlenítések,
a tisztítások időpontjait, helyszíneit és felelőseit.
Lehetőség szerint a kockázatértékelés készítéséhez minden rendszer esetében álljon rendelkezésre a
rendszer műszaki leírása, a hideg- és használati melegvíz hálózatok esetén a szintenkénti alaprajz,
feltüntetve a hideg- vagy használati melegvíz tároló tartályokat. A tervrajz vagy alaprajz a jelen
állapotnak megfelelő legyen, és legyenek megjelölve rajta a kijelölt a mintavételi pontok.
Amennyiben az eredeti tervrajzok nem állnak rendelkezésre, a rendszerek felépítését a
lehetőségekhez mérten célszerű a kockázatbecslés részeként felmérni és dokumentálni.
Minden vízrendszerben rendszeresen ellenőrizendő a vízhőmérséklet, a rendszer általános állapota
és tisztasága, a vízigény és a vízhasználat. Ha ezen paraméterekre automatikus mérőrendszer üzemel,
azt célszerű összekötni épület-felügyeleti rendszerrel.
Dokumentáció
A Legionella-kockázat értékelésével és kezelésével kapcsolatos dokumentáció (kockázatbecslési
dokumentáció) legyen szabályozott. A dokumentációt a helyszínen, hozzáférhető helyen kell tárolni,
és szükség esetén az ellenőrző hatóságnak bemutatni, illetve kérésre átadni. A dokumentáció
kötelező elemeit a 49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet 1. sz. melléklete tartalmazza. Abban az esetben, ha az adott paraméter az
érintett kockázati közeg esetében nem releváns, a kockázatbecslésből kihagyható. Fokozott
kockázatú létesítmények esetén az ellenőrző hatóság kérheti a kockázat értékelésével és kezelésével
kapcsolatos dokumentáció benyújtását.
Forrás: antsz.hu