Tüdőgyulladás nyáron?

A nyári szezonban számos helyen (rendezvényeken, közterületeken stb.) találkozhatunk párakapukkal, amelyek hűsítő hatású vízpermettel teszik elviselhetőbbé a hőséget. Azonban, ha ezek a rendszerek nem megfelelően vannak karban tartva, illetve fertőtlenítve, az elszaporodó Legionella baktérium a tüdőgyulladáshoz hasonló tüneteket okozhat.

Mi az a Legionella baktérium?

A Legionella baktérium az utóbbi évtizedek egyik fenyegető betegségcsoportjának, a legionellózisnak a kórokozója. A legionellózist 1976-ban diagnosztizálták először az Amerikai Egyesült Államokban.

A legionellózis olyan különböző súlyosságú, esetenként halálos kimenetelű emberi megbetegedések összefoglaló neve, amelyet a Legionella nemzetségbe tartozó környezeti baktériumok okoznak. A legionellózis légúti betegség, amely emberről emberre nem, csak környezeti, Legionellával fertőzött aeroszol útján terjed. 

(Aeroszol: Kolloid rendszer, gáz halmazállapotú anyagban (levegő) diszpergált folyadék vagy szilárd részecskék halmaza. A folyadék/gáz rendszerű aeroszolokat ködnek, a szilárd/gáz rendszerűeket füstnek nevezzük.)

A Legionella baktériumok természetes vizekben és nedves környezetben kis számban bárhol megtalálhatóak, azonban az emberi civilizáció kialakított olyan környezeti közegeket, amelyek különösen kedveznek elszaporodásuknak. Növekedésüket a 20-50 °C-os vízhőmérséklet segíti elő. 20 °C alatt jellemzően nem szaporodnak, de nyugvó fázisban túlélnek, és amikor a víz hőmérséklete eléri a megfelelő szintet, újra szaporodni kezdenek. A Legionella baktériumok 60 °C felett elpusztulnak. Szaporodásukhoz különböző tápanyagokat is igényelnek, amelyeket a vízrendszerekben megtalálható organizmusok (algák, amőbák, és egyéb baktériumok), a víz alkotói, a vezetékrendszerben kiülepedő anyagok, vagy korróziós termékek biztosítanak számukra. A biofilm a felületnövelő lerakódásokkal (üledék, iszap, vízkő és rozsda) együtt a Legionella baktériumok megtapadásához és nagyobb ellenálló képességéhez is hozzájárul.

Legionella baktérium
Legionella baktérium

A Legionella baktériumok okozta betegségek háromféle mechanizmus útján jöhet létre: Legionella-t tartalmazó közeg inhalációjával, aspirációjával és (ritkán) közvetlen kontaktussal. Emberről emberre a betegség nem terjed. A betegség leggyakrabban Legionella baktériumokat tartalmazó aeroszol belégzését követően alakul ki, ezért a megbetegedési lánc szükséges eleme a vízterekből kiinduló, a baktériumot tartalmazó mikrocseppek képződése. A cseppképződés során különböző méretű cseppek jutnak a környezetbe. A legionellózis kockázat szempontjából kiemelt az 5 µm-nél kisebb méretű vízcseppek (aeroszolok) jelentősége, mivel ezek képesek legmélyebben lejutni a tüdőjáratokba. A cseppek mérete - és ezzel együtt a megbetegedés kockázata - a terjedés során a környezeti körülmények (léghőmérséklet, páratartalom) függvényében változik. Időjárási körülményektől függően az aeroszol a forrásától viszonylag nagy távolságban (több km-es körzetben) is okozhat akár tömeges megbetegedéseket is. A nedves hűtőtornyokról ismeretes, hogy különösen alkalmasak a terjedés elősegítésére nagyobb területen. A Legionella baktérium elvileg bárkit képes megbetegíteni, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes csoportok különösen érzékenyek a fertőzésre. Ilyenek elsősorban az immunhiányos vagy legyengült immunrendszerű egyének. Ez az állapot számos betegségre (pl. cukorbetegség, daganatos, és szerzett immunhiányos betegségek, transzplantáción vagy más műtéten átesett betegek) és bizonyos korcsoportokra (kora- és újszülöttek, idősek) jellemző. Egyes életmóddal összefüggő kockázati állapotokról, így az alkoholizmusról, dohányzásról is bebizonyosodott, hogy növelik a legionellosis kockázatát.

Kertészeti permetező rendszerek, párakapuk abban az esetben jelentenek kockázatot, ha az eszközökben 20 °C-nál melegebb pangó víz van (pl. leállítást követően a vízzel telt tömlő a napon felmelegszik). A kockázatkezelés legfontosabb feladata az eszközök használaton kívüli víztelenítése. Az elosztó vezetékek, locsolófejek, pótvíz-tartályok és minden nedves felület rendszeres tisztításáról és fertőtlenítéséről, szükség esetén vízkőtelenítéséről gondoskodni kell (az üzemeltetőnek), a használat módjától függő gyakorisággal.

Milyen tünetei vannak?

A betegség lappangási ideje 2-10 nap, átlagosan 3-6 nap a jellemző. A legionellosis súlyosabb formája, a légionárius betegség influenzaszerű tünetekkel kezdődik: fejfájás, rossz közérzet, gyengeség, hőemelkedés, izom és ízületi fájdalom. 12-48 óra elteltével hidegrázás, magas láz és fokozódó erősségű, száraz köhögés jelentkezik. A 2-3. naptól kezdve a tüdőgyulladás tünetei dominálnak. A betegek kb. 30%-ánál jelentkezhet hasmenés, hányás, és az esetek felében zavartság, tudatállapot megváltozása következik be. A betegség halálozási aránya magas, átlagosan 15%, amely az egészségügyi ellátással összefüggő eseteknél még nagyobb lehet. Az enyhébb kórforma, a Pontiacláz spontán gyógyuló, influenzaszerű megbetegedés.

Kockázatértékelés és kockázatkezelés

A Legionella által okozott megbetegedések elleni küzdelem első eszköze a megelőzés: a fertőzés szempontjából kockázatot jelentő közegek azonosítása, a fennálló kockázat értékelése, majd ezt követően a kockázat csökkentése a legionellák szaporodását és terjedését elősegítő tényezők kivédésével. A Legionella fertőzés szempontjából kockázatot jelentő létesítmény üzemeltetője vagy tulajdonosa tartozik felelősséggel az adott rendszer kockázatértékelésének elvégzéséért, és a megfelelő szabályozó intézkedések szükség szerinti alkalmazásáért. Ezért a kockázatot jelentő létesítményeknek ajánlott a vezetőség által jóváhagyott írásbeli megelőzési, ellenőrzési és szabályozási programot kialakítani, amely a következő területekre terjed ki: személyzet, oktatás, képzés, kockázati közegek azonosítása, működési és karbantartási terv, dokumentáció módja.

Személyzet

A kockázatkezelés hatékony megvalósulásáért jogilag a létesítmény üzemeltetője vagy tulajdonosa felel. Az üzemeltetőnek vagy a tulajdonosnak a létesítményen belül minden kockázatot jelentő közegre (pl. vízhálózat, medencék, légkezelő rendszer stb.) jelöljön ki egy személyt, aki felelős a Legionella kockázat megfelelő értékeléséért és kezeléséért. Egy személy több rendszer felelőse is lehet. A felelős személy vezető beosztású legyen, rendelkezzen megfelelő felhatalmazással, képességekkel, eszközökkel és megfelelő ismeretekkel az adott kockázati közegről a feladat végrehajtásához. Kis létszámú vagy időszakosan üzemelő létesítmények esetén, ahol nem lehetséges a dolgozók közül ilyen személy kinevezése, a létesítmény üzemeltetője vagy tulajdonosa külső szakembert is igénybe vehet.

Oktatás, képzés

A felelős személy legyen tisztában a Legionella fertőzés kockázatával, a kockázat felmérésének és csökkentésének lehetőségeivel. A felelős személynek gondoskodnia kell arról, hogy a személyzet többi tagja - különösen a műszaki és a takarításért felelős személyzet - is ismerje a helyes üzemeltetési gyakorlatot és a saját szerepét a Legionella kockázat kezelésében. A személyzet rendszeres oktatásának terjedjen ki a legionárius betegség megelőzésére szolgáló módszerekre (pl. az egyéb helyben szokásos oktatás, betanítás részeként). Az oktatást dokumentálni kell.

Éves működési és részletes karbantartási terv

Célszerű minden rendszerre (ahol lehetséges) éves működési és részletes karbantartási tervet készíteni, amely magában foglalja az üzembe helyezési és üzembe visszahelyezési, valamint az üzemszüneteltetési eljárásokat, a vízvizsgálatok, az ellenőrzések, a monitorozások, a fertőtlenítések, a tisztítások időpontjait, helyszíneit és felelőseit. Lehetőség szerint a kockázatértékelés készítéséhez minden rendszer esetében álljon rendelkezésre a rendszer műszaki leírása, a hideg- és használati melegvíz hálózatok esetén a szintenkénti alaprajz, feltüntetve a hideg- vagy használati melegvíz tároló tartályokat. A tervrajz vagy alaprajz a jelen állapotnak megfelelő legyen, és legyenek megjelölve rajta a kijelölt a mintavételi pontok. Amennyiben az eredeti tervrajzok nem állnak rendelkezésre, a rendszerek felépítését a lehetőségekhez mérten célszerű a kockázatbecslés részeként felmérni és dokumentálni. Minden vízrendszerben rendszeresen ellenőrizendő a vízhőmérséklet, a rendszer általános állapota és tisztasága, a vízigény és a vízhasználat. Ha ezen paraméterekre automatikus mérőrendszer üzemel, azt célszerű összekötni épület-felügyeleti rendszerrel.

Dokumentáció

A Legionella-kockázat értékelésével és kezelésével kapcsolatos dokumentáció (kockázatbecslési dokumentáció) legyen szabályozott. A dokumentációt a helyszínen, hozzáférhető helyen kell tárolni, és szükség esetén az ellenőrző hatóságnak bemutatni, illetve kérésre átadni. A dokumentáció kötelező elemeit a 49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet 1. sz. melléklete tartalmazza. Abban az esetben, ha az adott paraméter az érintett kockázati közeg esetében nem releváns, a kockázatbecslésből kihagyható. Fokozott kockázatú létesítmények esetén az ellenőrző hatóság kérheti a kockázat értékelésével és kezelésével kapcsolatos dokumentáció benyújtását.


Forrás: antsz.hu